Karácsony körül Elisabeth nagymamája meglátogatott minket. Imádtuk egymást első perctől kezdve. Életem legszorosabb öleléseit tőle kaptam. Minden nap átölelt legalább 5-ször, és elmondta, milyen jó ember vagyok és mennyire szeret. Gondolom ilyen egy igazi nagymama. Sajnos nekem ebben nem igazán volt részem soha. Ezért is még hálásabb voltam Donna minden szaváért. Néhányszor elvittük együtt sétálni a picit és közben beszélgettünk az életéről és az enyémről. Mesélt a házasságáról, a szüleiről. Mesélt a gyereknevelési tapasztalatairól, mesélt nekem a házáról, a kutyusáról. Texas nagyon szép lehet. Szerettem hallgatni a történeteket. Donna mindig lefotózott engem, amikor plankeltem. :) Imádta ezt a kis hóbortomat.
Ő az én Donnám. :) We had fun together. <3
(Ja igen, amcsi kaja.. Problem? :D Azóta már lement rólam az a plusz 2 kg...)
Ezt mi magyarok úgy mondjuk: "Volt ajándék dögivel"...:D De hülye kifejezés... Na de ide épp illik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése