Air and Space Museum

Egyik este bejelentették, hogy másnap nem lesz víz az utcában. Szülők elmentek dolgozni D.C.-be. Én, Donna és a baba pedig múzeumoztunk egy jót. Reggeliztünk egy Starbucks-ban Washingtonban, majd sétáltunk egy jót. Végül betértünk az Air and Space Múzeumba, ahol mindenféle repülőgépek és rakéták voltak kiállítva. Sok űrhajós képét láttam és űrruhákat, amelyekben igazából is voltak már az űrben emberek. Láttam nagyon vicces arcú űrhajósokat. Az egyiknek akkora hézag volt a két első foga között, mint egy kisebb bolygó. :D Na és ott volt Yuri A. Gagarin. Nagyon, nagyon helyes fiatalember volt. Sajnálom, hogy meghalt, mikor még élhetett volna olyan sok évet. Láttam extra retró légikisérő ruhákat és csomó érdekes dolgot olvastam. Szerettem ezt a napot. Elisabeth is élvezte. Minden olyan nagy volt, fényes és színes. Igazi kánaán egy kisbabának. Akkor voltunk picit bajban, amikor elálmosodott, de nem tudott rendesen pihenni, mert a múzeumban túl nagy volt a nyüzsi. Sírt szegénykém legalább 20 percet a karomban, mire elaludt szépen. Beraktam a babakocsiba és úgy sétáltunk tovább Donnával. Ja igen, egy érdekesség. Washington D.C.-ben a múzeumok 95%-a ingyenes. Szerintem ez nagyon jó. Mindig tömve van mindegyik múzeum.

A soha meg nem szűnő szeretet. :) <3

Mint narancs és a héja. Úgy. <3

Egy régi repülő bebülről. Nagyon tetszett. :)

Világunk egyik csodája

Kis csöppség...:D

Retro style forever! :)

" Na akkor az arcodra teszed és így csinálsz. Oké? Vágod? Na jól van, akkor nem lesz baj." :D

"Áhhá! Álljon meg uram. Egy lépést sem. Játékokat nem viszünk a fedélzetre!"

My new friends. :)

Azért, mert kell. :) Vicces, mikor az emberek kérdezik egymástól, miért fekszik az a lány a földön?! :D

Yuri and me. One of my favorite picture.

Na neki van a Jupiternyi szünet a fogai között...:D

Nagymama és unokája. :)

Éééééééés.....Csoki :D xD

Na de most komolyan. Ez szerintem egy nagyon jó kép. Elgondolkodtató. Szeretem.

Szóval jó volt ez a nap is. Kellemeset a hasznossal. Voltunk múzeumban és le is tudtuk húzni a wc-t pisilés után. :D 

My sweet Donna

Karácsony körül Elisabeth nagymamája meglátogatott minket. Imádtuk egymást első perctől kezdve. Életem legszorosabb öleléseit tőle kaptam. Minden nap átölelt legalább 5-ször, és elmondta, milyen jó ember vagyok és mennyire szeret. Gondolom ilyen egy igazi nagymama. Sajnos nekem ebben nem igazán volt részem soha. Ezért is még hálásabb voltam Donna minden szaváért. Néhányszor elvittük együtt sétálni a picit és közben beszélgettünk az életéről és az enyémről. Mesélt a házasságáról, a szüleiről. Mesélt a gyereknevelési tapasztalatairól, mesélt nekem a házáról, a kutyusáról. Texas nagyon szép lehet. Szerettem hallgatni a történeteket. Donna mindig lefotózott engem, amikor plankeltem. :) Imádta ezt a kis hóbortomat.

Ő az én Donnám. :) We had fun together. <3

(Ja igen, amcsi kaja.. Problem? :D Azóta már lement rólam az a plusz 2 kg...)

Ezt mi magyarok úgy mondjuk: "Volt ajándék dögivel"...:D De hülye kifejezés... Na de ide épp illik. :)

Jerome. Francia barátom.

Nem is emlékszem, írtam e már róla, vagy ha igen, akkor mit. Ő is au pair volt. Minden hétvégén találkoztunk és csináltunk valami tök jót együtt. Két évvel fiatalabb nálam és nagyon francia. :) Francia arc és nagyon francia akcentus. Az angolunk teljesen egy szinten volt, jól megértettük egymást és sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egy decemberi hideg szombaton találkoztunk a King Streeten, Alexandriában. Végig sétáltunk az utcán. A King Street egy elég hosszú útca és gyönyörű. Old town-ban van, és minden épület nagyon régi. Csodaszép. Az utca végén folyik keresztben a Potomac folyó. Hajók a kikötőben és 3  percenként repülők az égen. Emlékszem, a szívünk összeszorult minden gép láttán. Valamiért ő sem találta meg a boldogságot Amerikában. Ahogy én sem. De megtaláltuk egymást. Támasz voltam neki, ahogy ő nekem. Mindig tudta, mikor kell valami kedves, vicces sms-t írnia, mindig felhívott, ha valami jó, vagy épp rossz dolog történt vele. Olyan jó ez amúgy. Magyar és francia emberek, angolul megértik egymást. :)

Séta a King Streeten. Elmaradhatatlan amerikai zászló a háttérben. :) Na és nagy karácsonyfa, díszek az alacsony, tipikus amerikai fehér kerítésen. Jajj, Amerika. Azért jó volt együtt.

Jerome a Potomac folyónál. Azt a szürke pulcsit együtt shoppingoltuk a Pentagon City Mall-ban. :)

Épp arról beszélgettünk, hogy haza fogunk menni. Eljöttünk Amerikába. Itt éltünk, de nem ez a mi utunk. Vagyis az volt, de hamarosan véget ér. Igazi barátok lettünk. Talált egy tollat a táskájában és "örökre" ott hagyta az emlékünket. :)

Nem is én volnék....:D Planking forever! <3

I loved you, Potomac. <3

Jerome. Thank you for being there for me!

Baba buli :)

Emékszem minden érzelmemre. Emlészem, mennyire nehéz volt. Közeledett a karácsony. Karácsony, egy magyar lánynak Amerikában, a szerettei nélkül. Erre vállalkoztam, és büszkén is viseltem. Azt is le kell írnom, rengeteg fantasztikus élménnyel gazdagodtam ebben az időszakban is. Minden áldott nap Elisabeth volt a csoda számomra. A bőrének puhasága, jó illata, az őszinte mosolya és nevetése. A cicákat és a kutyát imádta simizni. Bár sokszor átcsapott a simi valami dobolás szerű mozdulatba, amit egyik állat sem élvezett túlzottan. Ám a baba annál inkább. :) Emlékszem egyik délután láttunk egy lányt, Lizbeth volt a neve. Egy 4 hónapos kislánnyal sétált. Azonnal láttam rajta, hogy ő is au pair. Panamai lány volt. Megszólítottam, beszélgettünk, örültünk egymásnak és számot cseréltünk. Később próbálkoztunk több alkalommal is összeengedni a babákat egy nagy játszás ereéig, de persze, ahogy lenni szokott, felváltva voltak betegek. Tél volt. Bár nem olyan kemény, mint Magyarországon szokott. Végül egyik délután, egy napsütéses napon, séta közben találkoztunk velük. Haza kísértek minket és két órát "játszottak" a picit. A baba még nehezen ült egyedül, nagyon pici volt, de aranyos. Elisabeth sokkal erősebb volt, határozottabb és más babákkal kapcsolatos tapasztalatok híján kicsit bajban is volt a helyzettel. Valami ilyesmit gondolhatott az én drága Elisabeth-em:"Itt egy másik kicsi ember, mit kezdjek én vele? Van szeme, megnyomom. Jaj ne, ettől sír. Hééé, az az ÉN játékom, most vissza fogod adni nekem. Mondom visszaadod! Na már megint sír." :) De azért aranyosak voltak. Csináltam képeket. Meg is mutizom nektek:

Első percek. Elisabeth felmérte a helyzetet. Itt még nem akadt meg a tekintete a tényen, hogy kedvenc rénszarvasát egy másik baba mancsikolja....:D

"Oké, akkor ne add vissza, de én most megyek is. Na meg az a fura, magas lány engem néz. Nina! What should I do??? " :)

Este örültek a szülők a képeket nézegetve. :)

És újra itt....

Amerikában írtam az utolsó bejegyzésem. Hónapokkal ezelőtt. Ma ránéztem a blogomra és láttam, minden nap olvassák az emberek. Ez nekem jó. Jól esik. Itt vagyok. Újra itt.

Nem akarok összecsapni semmit, nem rendezem le két sorral az előző hónapokat. Most csak beköszönök. De később, talán holnap reggel írok egy hosszabb bejegyzést. Még New Yorkról nem írtam. El fogom mesélni, milyen volt ott. Szerettem. Nagyon. Te jó ég, annyi minden van, amit el szeretnék mesélni nektek.