Nem is emlékszem, írtam e már róla, vagy ha igen, akkor mit. Ő is au pair volt. Minden hétvégén találkoztunk és csináltunk valami tök jót együtt. Két évvel fiatalabb nálam és nagyon francia. :) Francia arc és nagyon francia akcentus. Az angolunk teljesen egy szinten volt, jól megértettük egymást és sokat beszélgettünk az élet nagy dolgairól. Egy decemberi hideg szombaton találkoztunk a King Streeten, Alexandriában. Végig sétáltunk az utcán. A King Street egy elég hosszú útca és gyönyörű. Old town-ban van, és minden épület nagyon régi. Csodaszép. Az utca végén folyik keresztben a Potomac folyó. Hajók a kikötőben és 3 percenként repülők az égen. Emlékszem, a szívünk összeszorult minden gép láttán. Valamiért ő sem találta meg a boldogságot Amerikában. Ahogy én sem. De megtaláltuk egymást. Támasz voltam neki, ahogy ő nekem. Mindig tudta, mikor kell valami kedves, vicces sms-t írnia, mindig felhívott, ha valami jó, vagy épp rossz dolog történt vele. Olyan jó ez amúgy. Magyar és francia emberek, angolul megértik egymást. :)
Séta a King Streeten. Elmaradhatatlan amerikai zászló a háttérben. :) Na és nagy karácsonyfa, díszek az alacsony, tipikus amerikai fehér kerítésen. Jajj, Amerika. Azért jó volt együtt.
Jerome a Potomac folyónál. Azt a szürke pulcsit együtt shoppingoltuk a Pentagon City Mall-ban. :)
Épp arról beszélgettünk, hogy haza fogunk menni. Eljöttünk Amerikába. Itt éltünk, de nem ez a mi utunk. Vagyis az volt, de hamarosan véget ér. Igazi barátok lettünk. Talált egy tollat a táskájában és "örökre" ott hagyta az emlékünket. :)
Nem is én volnék....:D Planking forever! <3
I loved you, Potomac. <3
Jerome. Thank you for being there for me!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése