Ma, amikor a picivel játszottunk építős fakockákkal, elindult bennem egy gondolat. Minden oldalán van betű, szám, vagy rajz. Az egyik oldalon egy falevél volt. Arra gondoltam, mi mind egyek vagyunk a levelek közül. Ha belegondolsz, miből áll az élete egy falevélnek, a mi életünk sem tér el semmiben. Mikor vége a télnek, és beköszönt a tavasz, a fák elkezdenek rügyezni. Sok millió apró rügy kezdemény világszerte a fák ágain. Majd ahogy melegszik az idő, és sokat süt a nap, esik a frissítő eső, a rügyek kipattannak, ekkor születik az ember. Majd az idő múlásával a levél egyre csak nő és nő, egyre szebb, zöldebb, egészségesebb, nagyobb. Gyönyörű. Minden levél más, mégis minden levél csak egy levél. Mi mind emberek vagyunk, csak más jellemvonásokkal, külsőleg és beslőleg egyaránt. A nyár folyamán a legszebbek a levelek, ahogy csillognak a napfényben. Ez lehet a mi fénykorunk. A 40-es, 50-es éveink. Mikor már ismerjük magunkat annyira, mikor már elértünk dolgokat, megvalósítottunk álmokat. Ám, mint tudjuk, nem mindig süt a nap, és néha a tavasz is tud butaságokat csinálni. Például hirtelen felmelegszik az időjárás, és megszületnek a kis rügyek, majd jön egy fagy és a sok pici rügy, hiszen védtelen, még most kezdte életét, abba is kell hagynia. Meghal, mielőtt felfoghatta volna, hogy ő él, létezik. Sajnos ez az emberekkel is megtörténik. Nem tudom, miért, de így van.
De olyan is van, hogy egy levél csodaszép, még hónapjai lennének a Földön, ám a szél felerősödik, vagy túl intenzív az eső, esetleg jég szakad az égből. A sok ereje teljében pompázó levél fiatalon, idő előtt leszakad az ágról, és zölden, frissen a földre hull. Onnan már nincs visszaút. A természet lebontja. Ez megtörténik velünk is. Minden nap, minden percében. Balesetek, betegség, gyilkosság, annyi és annyi módja a halálnak. Ha itt az idő, nem tehetsz ellene semmit. Hogy miért hal meg valaki 22 évesen rákban, nem tudom. Talán azért, amiért egy levél is a földre huppan. De szerencsére a legtöbb levél átélheti az őszt. Az egyik legcsodásabb évszaknak tartom. A nyár átcsap valami másba. A levelek színe zöldről pirosra, sárgára, barnára fordul. Elveszíti a nedvességtartalmát, elszárad, majd mikor itt az idő, szépen, lassan, nyugodtan elengedi az ágat, ami egész életében otthont nyujtott neki. A legtöbb ember szép kort élhet meg. Hajunk megőszül, bőrünk is változik. Annyit szeretnék csupán, hogy amikor végig gondolom az életem, hálát érezzek, hogy a megfelelő ember mellett élhettem ezen a csodálatos Földön, hogy a szeretteim és a barátaim is megsárgult levelekként hullhattak le. <3
De olyan is van, hogy egy levél csodaszép, még hónapjai lennének a Földön, ám a szél felerősödik, vagy túl intenzív az eső, esetleg jég szakad az égből. A sok ereje teljében pompázó levél fiatalon, idő előtt leszakad az ágról, és zölden, frissen a földre hull. Onnan már nincs visszaút. A természet lebontja. Ez megtörténik velünk is. Minden nap, minden percében. Balesetek, betegség, gyilkosság, annyi és annyi módja a halálnak. Ha itt az idő, nem tehetsz ellene semmit. Hogy miért hal meg valaki 22 évesen rákban, nem tudom. Talán azért, amiért egy levél is a földre huppan. De szerencsére a legtöbb levél átélheti az őszt. Az egyik legcsodásabb évszaknak tartom. A nyár átcsap valami másba. A levelek színe zöldről pirosra, sárgára, barnára fordul. Elveszíti a nedvességtartalmát, elszárad, majd mikor itt az idő, szépen, lassan, nyugodtan elengedi az ágat, ami egész életében otthont nyujtott neki. A legtöbb ember szép kort élhet meg. Hajunk megőszül, bőrünk is változik. Annyit szeretnék csupán, hogy amikor végig gondolom az életem, hálát érezzek, hogy a megfelelő ember mellett élhettem ezen a csodálatos Földön, hogy a szeretteim és a barátaim is megsárgult levelekként hullhattak le. <3
