2011. december 7., szerda

Te is egy levél vagy...

Ma, amikor a picivel játszottunk építős fakockákkal, elindult bennem egy gondolat. Minden oldalán van betű, szám, vagy rajz. Az egyik oldalon egy falevél volt. Arra gondoltam, mi mind egyek vagyunk a levelek közül. Ha belegondolsz, miből áll az élete egy falevélnek, a mi életünk sem tér el semmiben. Mikor vége a télnek, és beköszönt a tavasz, a fák elkezdenek rügyezni. Sok millió apró rügy kezdemény világszerte a fák ágain. Majd ahogy melegszik az idő, és sokat süt a nap, esik a frissítő eső, a rügyek kipattannak, ekkor születik az ember. Majd az idő múlásával a levél egyre csak nő és nő, egyre szebb, zöldebb, egészségesebb, nagyobb. Gyönyörű. Minden levél más, mégis minden levél csak egy levél. Mi mind emberek vagyunk, csak más jellemvonásokkal, külsőleg és beslőleg egyaránt. A nyár folyamán a legszebbek a levelek, ahogy csillognak a napfényben. Ez lehet a mi fénykorunk. A 40-es, 50-es éveink. Mikor már ismerjük magunkat annyira, mikor már elértünk dolgokat, megvalósítottunk álmokat. Ám, mint tudjuk, nem mindig süt a nap, és néha a tavasz is tud butaságokat csinálni. Például hirtelen felmelegszik az időjárás, és megszületnek a kis rügyek, majd jön egy fagy és a sok pici rügy, hiszen védtelen, még most kezdte életét, abba is kell hagynia. Meghal, mielőtt felfoghatta volna, hogy ő él, létezik. Sajnos ez az emberekkel is megtörténik. Nem tudom, miért, de így van.



De olyan is van, hogy egy levél csodaszép, még hónapjai lennének a Földön, ám  a szél felerősödik, vagy túl intenzív az eső, esetleg jég szakad az égből. A sok ereje teljében pompázó levél fiatalon, idő előtt leszakad az ágról, és zölden, frissen a földre hull. Onnan már nincs visszaút. A természet lebontja. Ez megtörténik velünk is. Minden nap, minden percében. Balesetek, betegség, gyilkosság, annyi és annyi módja a halálnak. Ha itt az idő, nem tehetsz ellene semmit. Hogy miért hal meg valaki 22 évesen rákban, nem tudom. Talán azért, amiért egy levél is a földre huppan. De szerencsére a legtöbb levél átélheti az őszt. Az egyik legcsodásabb évszaknak tartom. A nyár átcsap valami másba. A levelek színe zöldről pirosra, sárgára, barnára fordul. Elveszíti a nedvességtartalmát, elszárad, majd mikor itt az idő, szépen, lassan, nyugodtan elengedi az ágat, ami egész életében otthont nyujtott neki. A legtöbb ember szép kort élhet meg. Hajunk megőszül, bőrünk is változik. Annyit szeretnék csupán, hogy amikor végig gondolom az életem, hálát érezzek, hogy a megfelelő ember mellett élhettem ezen a csodálatos Földön, hogy a szeretteim és a barátaim is megsárgult levelekként hullhattak le. <3

2011. november 8., kedd

Mindig is mertem önmagam lenni, ezután is pofátlanul az leszek. :)

Hiába élek Amerikában, nem tudok elszakadni az otthoniaktól. Boccs, ha sokat emlegetem a szeretteimet, de a blogomon keresztül ki tudom beszélni magamból a gondolataimat, nekem ez segít. Itt is vannak barátaim, de ez nem olyan. 3 hónapja élek itt. Beával nagyon közel vagyunk egymáshoz, és ez nagyon jó. Olyan más lenne minden, ha nem úgy alakítja a sors, hogy együtt utazunk, együtt élünk itt, nagyon közel egymáshoz. Vannak itt új ismerősök, Jaime, Vikas, Chris és még sorolhatnám, de az igazi barátságok kialakulásához évek kellenek, vagy az, hogy nagyon kompatibilis legyél a másikkal. Sosem fogom azt érezni, hogy ide tartozok. De örülök, hogy itt élhetek. Olyan dolgokat látok itt, amiket otthon sosem. De mi az ár érte? Nem láthatom a szeretteimet, mert ők otthon vannak. Viszont van egy második igazi családom, és ne higyjétek, hogy minden au pair elmondhatja ezt magáról. 100-ból 3, ha igen. Tegnap, mikor lefekvés előtt jó éjszakát kívántam a második anyukámnak, beszélgettünk egy picit, majd megöleltem, és elmondtam neki, mennyire szeretem. Ő is mondta nekem. Nagyon jó érzés volt. Olyan nehéz az ilyen pillanatokat kibírni sírás nélkül. Nagyon szeretem ezt a nőt. Nem anya ő nekem, barát. Igazi barát. Nagyon értékes ember és szuper anya. A baba ragyog, amikor meglátja őt. Olyan szép pillanatoknak vagyok a szemtanúja minden nap.


Minden hétvégén utazok. Szerelmes vagyok a metróba, a metróalagutakba. Olyan hangulata van, hogy az számomra megunhatatlan. Imádom használni a kis okos kártyámat utazás előtt, és után. Annyira jól ki van dolgozva a rendszer. Otthon is ezt kellene, bár akkor több ezer ember munkája megszűnne a bérlet és jegy pénztáraknál, és a sok ellenőr. Úgy sajnálom az országomat. Olyan szép ország. Picike, de csodás. Sokat osztják nekem a qrva jó tanácsokat, melyek szerint itt kellene maradnom. Nem értem, miért gondolják azt az emberek, hogy valaki, például én boldog lehetnék a szeretteim nélkül, és boldog lehetnék egy férfi mellett, aki nem érti a nyelvem, és nem is fogja soha. A 7 éves öcsém festett nekem egy magyar zászlót, mielőtt utaztam. Itt van a szobámban. Gyönyörű alkotás. Bárcsak ebben a pillanatban megpuszilhatnám a kis tehetséges kezeit.  


Azon is sokat gondolkodok, hogy fogalmam sincs, mit hoz a jövő számomra. Komolyan mondom, elképzelésem sincs arról, mi lesz a munkám, vagy milyen suliba fogok még járni. Hatalmas meglepetés az egész. :) Élvezem. Az élet valami hihetetlenül jó dolog. Minden nap annyira szép tud lenni, ha hagyod. Nagyon nehéz a baba, és eleinte a hátam fájt hetekig, most a térdem. Nagyon sokszor felemelem őt naponta és ez megviseli a testem, az ízületeim. De tudjátok, én a térdfájásnak is tudok örülni, mert vannak lábaim. Érzem, hogy élek, még akkor is, ha néha fáj. Olyan szomorú, hogy ha haza megyek, sok depressziós, életunt embert fogok látni, akiket betemet a hitel, az adósságok. Az is szomorú, hogy otthon minden ember olyan furcsán néz a másikra, ha az mer furcsán, egyedi stílusban öltözködni, vagy viselkedni. Na itt lesz*rják, hogy nézel ki, mit csinálsz. Tetszik. Otthon egy pillanatig nem fog érdekelni, mit szólnak az emberek. Mindig is mertem önmagam lenni, ezután is pofátlanul az leszek. :)


Fuck yeahh :D


De ha egyet is találtok, becsüljétek meg, nagyon.

Olyan sokat gondolkodok az emberi viselkedésen, a reakciókon. Mindenkiből mást vált ki minden helyzet. Nincs két egyforma ember, vagy kinyilatkoztatás. Érdekes. Kezdem ott, hogy mikor bajban van valaki, mikor lelkileg kezd a teljes összeomlás felé sodródni, valahogy eltűnnek a nagy barátok. Marad az a néhány, aki a füléhez tudja emelni azt  qrva telefont, vagy tud írni pár sort, vagy akár kopogás nélkül is képes benyitni az ajtón, ha tudja, rosszul vagy. Szükséged lenne segítségre. Nekem van néhány ilyen ember az életemben. hálás is vagyok értük. Egyik legjobb barátom már két éve nem vacakol a kopogással. :) Köszönöm ezt a jó szokását, sokszor volt mellettem, amikor szinte senki más nem. Persze ez az én hibám is volt, hiszen honnan tudnák az emberek, hogy bajom van, ha nem szólok nekik. Egyik legjobb barátom Debrecenben kórházban feküdt egy kisebb műtét után, talán még beszéltünk is előző este, de egy szót sem szólt. Igazából senkinek. Nem akarta, hogy bárki is aggódjon. Épp Debrecenben voltam, mikor megcsörrent a telefon. "Szia, ráérsz? Kórházban vagyok, egyedül vagyok. be tudnál jönni?" Akkor értettem meg, hogy ő számít rám, amíg élünk, ez így lesz már. 20 perc múlva ott voltam, de nem volt szabad megnevettetnem, mert fájt volna neki. Nagyon aggódtam. Sosem felejtem el azt az érzést, mikor nem tudtam, mi történt, csak azt, hogy kórházban van, és még le sem tettem a telefont, a fél cipő már a lábamon volt. Egy másik igazi barátom, még mielőtt barátok lettünk volna, és évekig köszöntünk egymásnak, de sosem beszéltünk, egy reggelen megállított az utcán. Tudta, hogy engem egy évvel azelőtt szörnyű veszteség, tragédia ért, és ő sajnos elveszítette a szüleit. Nem egyszerre, de nem tudta feldolgozni a tényt. Megkérdezte, nekem sikerült e. Jobban vagyok e már. Mert ő nagyon nincs jól. Délután 6-kor elsétáltam hozzá, leültünk a konyhában, és elkezdtünk beszélgetni. Hajnali 6-kor mentem haza. Addig a konyhában ültünk, az asztal két végén, és kerestük a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Párat talán találtunk is, és a mai napig is. 16, maximum 17 éves voltam. Ma 23 vagyok. Sírtunk a kiutazásom hajnalán. Ő mindig a barátom lesz. Volt egy másik ember, nagyon messze tőlem, Magyarország másik végén él. Szerette az egyik kedvenc sorozatom. Tudta, mennyire nagy örömet okozna nekem, így mind a 7 évad, 14 DVD benne volt egy nagy, pufi borítékban, amit a postás adott a kezembe. Ez nagyjából 4-5 éve volt. Amíg élek tisztelni fog, és lelkileg mellettem áll majd.



Egy másik igazi barátom úgy lett, hogy a lyukas óráimban mellette ültem az informatika óráin. A tanár is jó fej volt, hogy egy kis 16 éves lány beülhetett egy évekkel idősebb fiúosztály óráira. :) 23 vagyok, ő is gondoskodott arról, eddigi életem legjobb nyarát töltsem otthon. Sikerült. Éppen betöltöttem a 19-et, mikor elkezdtem egy kreativitást fejlesztő iskolát. Ott megismertem egy embert, akitől nagyobb csodabogarat nem hordott még hátán a Föld szerintem. A lelke és a személyisége annyira bonyolult és összetett, minden szava olyan értékű, hogy azt le kellene jegyzetelni. Ő sem a valóságban él, egy teljesen szürreális és néha bizarrnak mondható saját kis világban. Talán ebben hasonlítunk a legjobban. Ő is mindig lesz nekem, ez soha nem volt kérdés. Anyukám 20 éves volt, amikor megszülettem. Letett az ágy közepére és csak nézett engem hosszú perceken át. Tudta, szeretni fog, amíg dobog a szíve, de ha létezik olyan, akkor utána is. Nem tudom, hogy lett ennyire különleges a kapcsolatunk, nem vagyunk hasonló személyiségek. Abban viszont azonosak vagyunk, hogy túlélők vagyunk,. de a legerősebb fajtából. :) Tisztelem őt, mélységesen. Szerencsés vagyok, hogy az ő méhében kezdhettem el furcsa kis életem. A testvéreim nagyon varázslatos emberek. Furcsa, az egyik öcsémnek olyan komoly a felfogása sokszor, mint egy 40 évesé. A másiknak pedig, mint egy 30 évesé. Az egyik 18, a másik csak 7. Hihetetlen különleges emberek, szeretem őket nagyon. Hogy én se lógjak ki a sorból, már kb. 50 vagyok...:)



Az életem nagyon furcsán alakult mindig is, és sokszor nagyon nehéz volt felállnom a szobám szőnyegéről. Sírtatok már annyit, hogy órákkal később úgy éreztétek, már nincs több könnyetek? Hogy mind elfogyott? Furcsa érzés. Üres. Van még egy barátom, aki úgy tudja nekem elmesélni a dolgokat, ahogy senki más. Úgy meg tud nevettetni, ahogy senki más. Úgy el tud gondolkodtatni egy egy szavával, ahogy senki más ezen a világon. Úgy meg tud lepni, ahogy más nem. Úgy megért engem, és annyira elfogad, ahogy más nem lenne képes soha. Mindenkinek adom ezt a tanácsot: Ha szerencsések vagytok, megtaláljátok azt az embert, akiről ezt mind elmondhatjátok. Őt válasszátok. Akkor nem érhet baj. Lehet van 2-3 ilyen ember mindenki számára egy élet alatt, nem csak egy esélyed van, és ha nem sikerült, akkor ba**hatod az életedet. Ez nem így van szerintem. De ha egyet is találtok, becsüljétek meg, de kegyetlenül.


2011. november 3., csütörtök

Éltem itt, tapasztaltam, sírtam, nevettem Amerikában.

A mai nap furcsa számomra. Mindig túl sokat gondolkodok, de ma még többet. Ma is, mint minden nap, agyaltam/agyalok a könyvem témáján, a karakterek megformálásán, a neveken, a helyszíneken és cselekményeken. Olyan nehéz. Mindennél jobban vágyom arra, hogy írás által olyat alkossak, ami eljut sok emberhez. Ami elgondolkodtatja őket, talán segít is nekik. Néhány perce eszembe jutott, hogy sok részletet felhasználhatnék az életemből. Hiszen én eredeti dolgot szeretnék írni. Sajnos nagyon sok könyvet olvastam már, és pofátlanul sok filmet, sorozatot végignéztem. Szóval sok behatás ért, ami befolyásolhat az írásban. Nem akarok plágium áldozata lenni. Én nem lehetek az. Tehát nincs más hátra, szépen el kell kezdenem egyes momentumokat, személyeket kiszedegetni a múltamból. Hiszen azt még nem írta le senki, mivel velem történt. Nem életrajzi novellára kell gondolni, rengeteg lesz benne a fantáziám által teremtett történés. Olyan kitartó ember vagyok. És már kb. 5 könyvemet hagytam félbe. Nagyon rossz. Olyan sok időt beleöltem és be sem fejezem soha őket. Na de ha maga az iró sem tartja érdekesnek az írását, akkor az olvasók sem fogják. Szeretném picit megdöbbenteni a ma emberét. Ez kihívás, hiszen manapság már nehéz olyat mutatni a közönségnek, ami megdöbbentene bárkit is.... Olyan furcsa ez a világ. Úgy elferdült, olyan mocskos, és züllött. Olyan kevés a tisztaság benne. Nincs ember, aki az tudna maradni. Mind elbukunk az élet nagy csatájában. Egyik ismerősöm, egy lány küldött nekem egy linket egy srác bejegyzéseiről. Határtalan lelkesedéssel olvastam mindent, amit a srác írt. Nem tudom, ki ő, de a gondolkodása sokban hasonlít az enyémhez. Olyan kevés ilyen ember van. Aki elgondolkodik az élet igazán fontos dolgain.


 Hihetetlen, hogy végig kínlódtam magam az idióta osztálytársak miatt az iskolán. Majd a következőn és a következőn is. Akkor is azt mondom, a mai napig, mint 15 évesen. Egy tanárom megkérdezett engem, hogy mit gondolok. Kivel van a baj? Velem, vagy a másik 25 diákkal? Én büszke arccal a képébe mondtam, hogy nem velem. Szeretek egy lenni a tömegben. Sosem voltam a tömeg része, ezután sem leszek. Nincs sok barátom, ez tény. És talán a legtöbb embernek sok vagyok. Túl álmodozó, túl filozofikus, túl sokat agyalós, túl elmélkedős és "furcsa". Bár ez olyan kis béna szó. Nem vagyok az. Egyszerűen csak teremtettem egy saját világot az elmémben, és szabályokat, mércékel állítottam fel. Nem nézek hülyének senkit, de szomorúan szemlélem életem minden egyes napján, mennyire egyszerű emberek vannak. Van, akit csak a pénz érdekel. Képes minden féle törvénytelen szarságot megcsinálni, csak, hogy harácsolja a pénzt. De se családja, se egy macskája. Persze gondolom az ilyen embernek is lesz egyszer gyereke, és egy megkeseredett, lelkileg elhanyagolt, boldogtalan felesége... Vagy éppen férje. Nem csak egy férfi lehet ilyen. A másik dolog, a szex. Van, aki csak azt hajszolja. Buta dolog. Vannak lányok, akik minden hétvégén más sráccal cserélnek testnedveket. Bele sem merek gondolni, mennyi az abortuszok száma percenként szerte a világban...És nagyon sok pasi képes kihasználni minden lányt, aki hajlamos rá. Persze. Csak majd egy napon ott találja magát az ember, egyedül, és hiába számolgatja büszkén a hódításait, ha nincs mellette az az egy, aki semmi pénzért nem árulná el őt az életben.


Én az életből kiábrándultan költöztem Amerikába. Elengedtem az ábrándot, mi szerint  valahol, valaki rám vár. Egyedül vágtam neki életem új szakaszának és azt is tudtam, itt nem lesz kapcsolatom. Érzem, nem ez az a hely, ahol nekem le szabad élnem az életem. Ezt érzem minden nap. Jó érzés, mert tudom, haza térek majd. Haza fogok. Én elmondhatom magamról, éltem itt, tapasztaltam, sírtam, nevettem Amerikában. Eljöttem ide, válaszokat kutatva. Értelmet szerettem volna adni az életemnek, célt szerettem volna találni neki. Tudjátok, azt hiszem sikerült. A legfontosabb dolog az emberi létben a társ. A megfelelő társ. Én szerencsés vagyok, 7 évet vártam rá. Van, aki 37-et is vár. Van, aki hiába vár. Azt hiszem, csak hinnünk kell benne és álmodni kell a jövőről. Írd le, rajzold le, fesd meg, énekeld el, gondolj rá. Mosolyogj. És egyszer csak ott lesz. Kérem a sorsot, kérem a lelkemet védelmező angyalt, vagy nem tudom kit, de kérem, ne vegye el tőlem őt. Megígérem, mindig meg fogom becsülni, hiszen nagyobb ajándékot nem kaphattam volna.


Sokszor nem értem az életet. Nem tudok megfelelni úgy a társadalomnak sem, ahogy a legtöbb ember képes beleolvadni. Mintha nem egy anyagból készültünk volna. Én nem azon a hőfokon olvadok talán. :) Nem tudom. Nagyon büszke vagyok magamra. És nagyon boldognak érzem magam. Azt hiszem, túl vagyok a kritikus 3 hónapon itt. A lelkem szépen megnyugodott. Sokszor 2 hét is eltelt 2 blogbejegyzésem között. Tudtam, ha írnék, nem vidám és pozitív gondolatokat írnék. Ezért nem írtam egy szót sem. Ma írok. Ma minden rendben a világomban. Köszönöm a barátaimnak, hogy szeretnek, köszönöm a családomnak, hogy támogattak mindig és soha nem hagyják abba, köszönöm, hogy ma már tudom, lehet engem is szeretni.


Soha nem tudnék megváltozni. Ne nézz így rám. Hiába kiabálsz. Ez vagyok én. :)

Yes, it is! :)

Oh my god! Time! Where are you running? :D Maybe one hour is just 37 minutes in USA.  I don't know. But every morning: Wow! Really? Again a new day? Unbelievable... But it's okay. I miss my family and my friends and I miss my sweetheart so I think this is good. I know that I will be soooo happy if I will go home. But now I'm here! :)


"Nina is mine now!":D


I'm really happy. I have a reason to be. My life is nice here because my secold family and my new friends are wonderful people. I am lucky. And they are lucky too. :D Last Saturday was my first day at school. My class is awesome! My teacher is very friendly. His name is Jaime. He came from Bolivia. I met new people at school. I was so happy. :) And Bea told me: "Oh, your class is much better. Yes, it is. :)


I had so much fun that night and I was sooo sick the next morning.  Never again! NO! :D But the icecream was so good! :)


I will go to New York!!!! I'm so excited! :) And I will go to the Josephine nightclub  again because there will be ATB. André Tanneberger is the best! I love his music since I was 15. Josephine is not a big place like the Fur club, so I will take my Hungarian flag with me.


ATB in Budapest! :)


Last weekend I went to a house party in Shady Grove. The party was amazing! I was a cute and sexy bunny. :) And after the party, at 6 in the morning we ate delicious mini pizzas. Then I slept only 2 hours. I was soooo tired all Sunday! :-/ But this house party was my first house party in USA! :D


2011. október 18., kedd

People are so weird. Or just me? :)

How are you Nina? I'm fine. :) Thanks. And yes this is true. I am good because I have some future plan and I'm happy in my present. My past was difficult and sad sometimes and now my job is very serious and hard but very beautiful too. This is my first real job. :) But the baby is happy and I think that my host parents are happy too so everything is fine. :) We had a family meeting on Sunday and I'm sure that it was very useful and nice. :) I liked it.



Last weekend I went to Markus Schulz party!!!! :) Yeahhhh. I was sooo happy. But in last year when I was in Hungary the Markus party was better. Maybe the reason is that Misi was with me. :) He is one of my best friends. I miss you crazy guy! :D :* So I was in the Fur Club and I met Gyula and Chris. Gyula is Hungarian. When he was 10 years old he and his family moved to USA. He is very tall. Chris is not tall but cute. :) Lots of assholes were in the club and Chris was near me so he could protect me. Thank you again. :)


In Fur Club with Gyula and Chris. :)


I was happy because Markus was happy . :D


BEST DJ!!!!!!!! <3


Haha... :D Markus and his banana :D Silly girls...


Glow forever! :*


It was a crazy night!!!!! :D I loved it!


There is going to be a Gabriel & Dresden party but I am soooo tired always. I would like to meet with Gyula and Chris and Vikas again but I need to sleep. So I think that I will stay at home on Saturday. It won't be easy....:D But it's necessary. :-/ I will go to the Zoo in D.C. on Sunday with Bea and with the other au pair girls and with Steve. He is au pair too. And my host mom told me that if a boy is a nanny, his name is manny. :D It's funny. I like animals. Sometimes you just have to go out and watch weird people. xD Not just here, in Hungary too. People are weird. Or just me? Maybe. I like being weird.



Lazy panda :)


So cute. :)


Zoo in Washington D.C.


I miss my family and my friends. And I miss my sweetheart. You know: "eee" :) :********
Now I'm listening to "Die Vögel - Blaue Moschee " song. :D Not bad-not bad..... :) Thank you that you "eee" me. :) I "eee" you too.


Our cats in the future :D

I get so much love from my host family. I know how lucky I am to have them. Not every au pair is that lucky. I will always remember M. and C. And how they let me in their family. Thank you so much. Szeretlek.

2011. október 12., szerda

You know me. I don't change.:)

OMG! New day and again and again.... Time! Please, slow down! I love my life. I live in America. This is very a useful and beautiful experience for me. Wonderful memories. But sometimes I'm sad because I can't talk to my family in person. But I try to stay strong. I'm lucky because I'm here. The baby is soooo cute! She is very smart and nice little girl. And my host parents. I really am lucky. <3 They are lucky too because the baby is very happy. :)

Mini me :)

I am thinking all day, every day. Sometimes I can't sleep because of that. Thoughts about my life, my past, my present and my future. I was unhappy, now I am fine  but I hope that in the future I will be happy. I am 23 years old. Not too young but young enough.Bing an au pair is a beautiful but very difficult job.One day I will be a good mother. At least I'm going to try to be a good one. :) My host parents told me it's not so easy.I1m sure they are right.


This is a really interesting tree. Do you see why? The half of the tree is green and healthy and the other half looks dead to me... I took this picture today when I was walking with the baby. I see this tree every day when we take a walk.


This weekend I'm going to Markus Schulz party in D.C. I'm so excited! Today I got my Hungarian flag!!! :D Yeahhh.

Nina! This music is too loud!
I don't care!!!!!!!!!! :D


I know that my best friends are thinking about me every day. :) Guys! Me, too. I miss you. And when I will be at home... OMG! :D Talking, dancing, laughing, drinking, hungarian food, slambuc, szalonna sütés, planking, everything. :)

You know me. I don't change. :)



Mom, you are the best. <3 I miss you. My younger brothers.. I love you, guys. :) And my sweetheart, thank you for everything. Thank you for talking to me today. I know how tired you are gonna be tomorrow. You are everything to me.


2011. október 11., kedd

Változnak az évszakok.

Őrületesen gyorsan telik az idő és a 7végéim őrülten jól! :D Véééégre. Múlt 7végén elmentem D.C.-ben egy Josephine nevű klubba, aminek azon a napon volt a megnyitója. És van egy elég jó trance összeköttetésem Virginiában, így rajta voltam a vendéglistán. :p Tök jó volt látni a nevem rajta...:) Nánási jányka egy Washingtoni parti listán. :D A klub fantasztikus volt. Nagyon elit társaság, semmi ugly people. :) Táncos lányok a rúdnál, nagyon jó dj, fények, jó társaság, sok tánc. Nagyon jó este volt. A fém nyakkendőmet legalább 10 ember megdícsérte. :) Honnan vetted, mert én is akarok ilyet! Mondta az egyik csaj. :D Ilyet nehezen tudsz venni, mert ezt Magyarországon vettem. (Hajdúnánáson!) :) Majd fél 4 körül értem haza és reggel mentünk a suliba! Beíratkoztam és október 29-én kezdődik!! Írtam tesztet és volt cd hallgatás is, majd 5 képről beszélnem kellett, mit látok, mi történik, hogy oldanám meg a szitut. 1-től 8-ig voltak az osztály besorolások. Az 5-ösbe kerültem. :) Szóval nem olyan rossz az angolom.Azért van mint csiszolni rajta!

Clean Baby :)

Mostanában elég sokat vezetek, kell a gyakorlás. Elég félelmetes néha az amerikai forgalom, de csinálom. :) A hétköznapok itt is hétköznapok, nem csak Magyarországon. Munka, vacsora, tanulás, pihenés, zene, és alvás. Jó ez, de mindig nagyon várom a hétvégéket. Sokat utazok metróval. Imádom.

Annyi buli lesz most D.C.-ben, amire menni fogok, hogy hajajj. :D Sorolom: Markus Schulz, Gabriel & Dresden, Avicii, Armin van Buuren, Atb. Eddig ez az egy hónapos előrejelzés. :D OMG! Na de most vagyok fiatal, mikor menjek, ha nem most és nem itt. :)

A Japanese guy :)

Trance friends. :) With Vikas.

Best dancer ever!!! :)

Who is that girl in the middle? :O :D

Dancer girl. :)


Nagyon kezd átértékelődni bennem az életről alkotott elképzelésem. Sokszor annyira magamra vagyok utalva, hogy ez is elősegíti azt, mit is szeretnék az élettől kapni, mire vágyom. Egyre jobban ismerem magam és az elmém működését. És még valamiben biztos vagyok: nagyon jó anya leszek! :)

In Arlington. I was waiting for Bea. :D

We are walking. Baby is sleeping! :)


Hiányzik a családom és a barátaim. Furcsa, csak 6 óra az időeltolódás, de mindent tönkre tesz. Mire végzek a melóval, mindenki alszik. Egyedül egy személy van, akivel igazi napi kapcsolatom van, és nagyon intetnzív. Talán ezért bírom ennyire jól az itteni életet. Mert ő itt van mellettem, az email-jeivel, a zenékkel, amiket küld nekem, vagy éppen készít nekem, skype-on, a hangjával és az édes arcával. Köszönöm. Nem tudom eléggé megköszönönni, amit értem teszel, és remélem tudom viszonozni azt a kedvességet, törődést, amit adsz nekem.


:) :* <3



2011. szeptember 28., szerda

52 days

52 days in the US so far. Wow! :) I'm having a hard day today. The baby was just too tired to fall asleep. Just cried and cried... And then I started to cry as well. So we cried together. :) Oh my god! It's such a bad feeling when I try to help her and I can't... :-/ But then she went to sleep finally and  when she woke up she was very happy. :) And I was happy too. C. and I made pizza tonight . Yumm! It was delicious. It was much better than an ordered pizza. :) After dinner we talked and I read some newspaper. I drank a little whiskey with 7up! Long day.... :) Now I'm sitting in my room and I'm listening to a Michal Poliak mix. <3 Sick... :D <3

We love W&W!!!! :D <3

I'm so excited about the weekend! I'm going to Arlington, Washington D. C. and maybe Alexandria Old town. First steps. :) I'm going to the October fest in D.C. :)

Yellow line. My favorite metro line!

King Street Metro Station. :)

Nina is planking on King Street! <3

I went to Glow Club last weekend. I love W&W! Two men, 2 handsome and very talented men were the djs.
I got a good idea from my host dad! :) I will buy a Hungarian flag and I will take it to the Markus Schulz party. Maja Trancemom, You are my Trance mom! :) <3


Maja's flag 2 years ago

Maddie, Bea and Nina

In the middle, screaming :)

W&W

I love you Mom and Adam and Alex! I love my friends! <3 And You... I miss you all. I love you!


We are trance lovers.

2011. szeptember 22., csütörtök

Volt szülinapom, lovagoltam egy lovon és kaptam láb simit. :)

Őrület, egyik nap telik a másik után és mindig csak azt veszem észre, már megint vége egy napnak, ez most komoly? Félelmetes. A múlt hetem elég húzós volt. Hosszú napok, de élveztem, mert Elisabeth egyre közelebb enged engem a kis szívéhez. Reggelente, amikor hallom, hogy ébren van és bemegyek hozzá a szobájába és észrevesz, na az a baba arc, amiért érdemes élni. :D Akkora mosoly, vagy vigyor, vagy én nem tudom, de hatalmas, és elkezd az örömtől és izgalomtól úgy ficánkolni, mint egy dundi kis kukac. Nagyon vicces. Szeretem.

Így tolom a babakocsit az amerikai utcákon

Szombat egy nagyon jó nap volt. Szülinapi bulim volt és sok új barátom eljött. nagyon jó sikerült a nap. Kaptam egy iPhone-t, és sok más szép és hasznos dolgot, mint pl. könyv, jegyzetfüzet, toll, meleg, rózsaszín zokni, színes lufi, ami mindig repül. :) És olyan sajttortám volt, de olyan! Nagyon finom volt! I love cheesecake! Beszélgettünk a lányokkal és a szülőkkel, majd pizza, majd torta, majd ajándékbontás, később, amikor más csak 5 lány maradt velem együtt, a mozi szobában néztünk filmet. Iszogattunk és volt Jim Beam is 7up-pal! El sem hittem. Pont, mint otthon. Hiányoztál is Zsolti, rendesen! A film után kezdődött a nagy lelkizés. Sok érdekes dologról beszélgettünk, akkor már csak 3masban. Bea és Maddie nálunk aludtak, szóval beszélgettünk vagy hajnal fél 3-ig.

                             Cheesecake and 2 fruitcakes. :D

7-kor keltem, mert mentem Jenniferrel és a lányával, Zsófival egy farmra, Maryland-ben. Lovagoltam, lovat fésültem, etettem, minden. :D Volt igazi cowboy kalapom is. Az volt a legjobb.  Lyukas rendőrfánkot reggeliztünk tejeskávéval, majd farm, aztán ebéd egy nagy benzinkútnál. Nagyon finom burgert ettem! És epres milkshake-et ittam hozzá. Olyan maszatos voltam a kajától,. hogy a mosdóban egy kisebb zuhanyzást kellett végrehajtanom. Végül mentünk egy hatalmas szépség szalonba. Te jó ég!!! Hogy élhettem én eddig Deluxe pedikűr nélkül??? Láb simi, krémek, masszázs, újabb krémek, rózsaszín paraffin, majd újabb masszír, OMG! És a szék masszírozta a hátam! Nagyon-nagyon jó volt! Ez volt a szülinapi ajándékom Jennifertől. Gyönyörű rózsaszín körömlakkot választottam. :)
Életem első lóháton ülése... :D Mint aki mindig is ezt csinálta!

Cowgirls

Cowboy kalap és tornacipő

Beauty salon


Ma találkoztam vele séta közben. Ha holnap is ott lesz, haza hozom. (Nem volt ott)

Egy amerikai boltban vettem egy amerikai hippi sapkát

Nagyon összefolynak a napjaim. Anyával is alig tudtam beszélni reggelente, és ez nem csak az én hibám. Ő is rohan állandóan. Szóval anya, szeretlek és hiányzol, és tesók, ti is nagyon! :) <3 Nagyon büszke vagyok rád Alex. Tudtam én, hogy szeretni fogod az iskolát és hogy nagyon okos leszel! Kis pirospont gyűjtögetőm. :) Veszek neked sok szuperhőst ígérem! Szeretlek.

Na és kitűztük a 2 időpontot... :D Huhh, nem lesz egyszerű... November 1-én a kezemben fogom tartani az amerikai jogosítványt! Olyan nincs, hogy nem... Muszáj.  Kell. Másik nagy dolog: Iskola kezdés: November 12.

Végül szeretnék puszilni minden barátomat és mindenkit, aki olvassa a blogom. És legvégül, hozzád szólnék, neked üzenek. Tudod te, hogy te vagy. :) Igen, tudom, hogy már mosolyogsz. Mit is mondhatnék? Hiszen minden nap elmondom, többféle szövegkörnyezetben. Egyszerűen csak állok döbbenten a tények előtt. Hihetetlen az élet. Mi minden épült mindenre, mik történtek, és el kellett ide jönnöm, hogy ennyire közel kerüljünk egymáshoz. Hogy egymásra találjunk. Már egy hónapra töretlen a kapocs. Semmi egyebet nem kérek tőled, csak azt, hogy egy repedés se keletkezzen rajta, soha. Amíg csak élünk. És ezt komolyan kérem. Soha nem találkoztam még egy ilyen csodálatos emberrel. Egyformák, mégis valahogy mások vagyunk. Nem számít az idő, a távolság, én ott vagyok, te pedig itt vagy. Minden egyes nap.

Ja és egy idézet:

"Nem elég, hogy a jövőből írok neked, még meg is tudom állítani az időt..."