Én.

Most nem a programokról, a babáról, az ételekről írok, csak magamról. "Hogy vagy Nina?" Minden nap megkérdezi tőlem sok ember. Mindig azt felelem: I am fine. -Jól vagyok. De tényleg? Hmm. Ezen még nem volt időm elmélkedni, mert túl sűrű minden napom. Soha nem laktam külföldön. Nem ismertem eddig a honvágy fogalmát. Még nem érzem olyan intenzíven, de a bőröm alatt bújkál. Érzem... Nincsenek problémáim jelenleg, lelkileg teljesen jól vagyok. De akkor is. Furcsa ez az egész. Annyi rossz kapcsolat után gondoltam egyet és már a gépen is ültem... Itt vagyok. Tudom, hogy nincsenek véletlenek, és, hogy az élet a legfurcsább helyzeteket akkor teremti, amikor nem számítasz rá, de épp ezért olyan érdekes. Minden épül valamire. Ha ma nem nyűgös a baba, nem viszem el másodjára is sétálni és akkor nem beszéltem volna azzal a kedves nővel. Minden szál összefonódik. Minden egyes tett, szó....Félelmetes és gyönyörű. Olyan helyekről, emberektől kapok mostanában kedves szavakat és bátorítást, akiktől nem is számítottam rá. És van most egy furcsa szál is az életemben. Egy kis állandóság. Nem írok konkrét dolgot, de köszönöm annak a bizonyos személynek, hogy van és, hogy ennyire jó ember. 

Itt van ez a fa. Látjátok mennyi ága van? És mennyire szerte ágazó? Na legalább ennyi utunk, választásunk van nekünk is. Minden egyes embernek! Bármelyiken elindulhatsz, de igazából csak 1, maximum 2 út, ami jó, a többi mind mellékvágány. Ami boldogtalan embereket, sok válást és sok alkohol, drogfüggő embert, akárt gyilkost teremt. Ez maga az élet. Sok ember depressziós, sőt, állítom, hogy az emberiség 75%-a boldogtalan. Elégedetlen. Vagy mindenki beletörődik abba, ami van. Nem szabad. Ha rossz a kapcsolatod, lépj ki belőle. Közös a lakás, 3 gyereked van, és????? Ez az egy életed van. Molett vagy, gyűlölsz belenézni a tükörbe, bűntudatod van, ha eszel? Ne legyen. Ne hízz el nagyon, de ha szeretsz enni, ha sokat nevetsz, ha megtalálod önmagad, te lehetsz a legszebb ember a világon. Úgy, ahogy vagy. Sok pénzed van? Azt se tudod, hova tedd?? De lelkileg lehet egy nyomorék vagy... Mindenki elindul egy úton. Mindenki harácsolja magának a házat, kocsit, szép berendezési tárgyakat, de a lényegről elfelejtkeznek. Odafigyelni a másikra. Ha tudnátok, Reggie a kutya, vagy C.C. a macska egy nap hányszor jön oda hozzám, csak, hogy tudassa, szeret engem... érdekes, ember az emberrel miért nem csinál ilyet?  A másik lényeges dolog: Nincs jó, vagy rossz döntés. Csak döntés van. Nem tudom, mit hoz a jövő számomra.  Úgy lépkedek előre az életemben, mint egy tengerparton bekötött szemmel a víz felé. Nem tudom, mennyi távolságot kell még megtennem, mire eléri a hideg, sós víz a lábujjaim, de hallom a hangját és érzem az illatát. Tudom, hogy egyszer odaérek. Remélem, megtalálom azt az embert, aki fogja a kezem és velem sétál a hullámok hangja után. Egyszer mindenki odaér, nem számít a kezdet, a vég, nem számít az sem, hányszor kezded újra az életed, hiszen ha szerencsétlen vagy, és elesel az utcán, mindig felállsz, nem?? Minden nap jó lehet, csak állj úgy hozzá. :) Na jó, abba is hagyom a filozofálást... Boccs, ha kicsit tömény, de ez is én vagyok. Nem csak a babázós, mosolygós Nina. Mindenkinek kívánok nagyszerű életet. Holnap írok. :) Puszi.