A mai nap furcsa számomra. Mindig túl sokat gondolkodok, de ma még többet. Ma is, mint minden nap, agyaltam/agyalok a könyvem témáján, a karakterek megformálásán, a neveken, a helyszíneken és cselekményeken. Olyan nehéz. Mindennél jobban vágyom arra, hogy írás által olyat alkossak, ami eljut sok emberhez. Ami elgondolkodtatja őket, talán segít is nekik. Néhány perce eszembe jutott, hogy sok részletet felhasználhatnék az életemből. Hiszen én eredeti dolgot szeretnék írni. Sajnos nagyon sok könyvet olvastam már, és pofátlanul sok filmet, sorozatot végignéztem. Szóval sok behatás ért, ami befolyásolhat az írásban. Nem akarok plágium áldozata lenni. Én nem lehetek az. Tehát nincs más hátra, szépen el kell kezdenem egyes momentumokat, személyeket kiszedegetni a múltamból. Hiszen azt még nem írta le senki, mivel velem történt. Nem életrajzi novellára kell gondolni, rengeteg lesz benne a fantáziám által teremtett történés. Olyan kitartó ember vagyok. És már kb. 5 könyvemet hagytam félbe. Nagyon rossz. Olyan sok időt beleöltem és be sem fejezem soha őket. Na de ha maga az iró sem tartja érdekesnek az írását, akkor az olvasók sem fogják. Szeretném picit megdöbbenteni a ma emberét. Ez kihívás, hiszen manapság már nehéz olyat mutatni a közönségnek, ami megdöbbentene bárkit is.... Olyan furcsa ez a világ. Úgy elferdült, olyan mocskos, és züllött. Olyan kevés a tisztaság benne. Nincs ember, aki az tudna maradni. Mind elbukunk az élet nagy csatájában. Egyik ismerősöm, egy lány küldött nekem egy linket egy srác bejegyzéseiről. Határtalan lelkesedéssel olvastam mindent, amit a srác írt. Nem tudom, ki ő, de a gondolkodása sokban hasonlít az enyémhez. Olyan kevés ilyen ember van. Aki elgondolkodik az élet igazán fontos dolgain.
Hihetetlen, hogy végig kínlódtam magam az idióta osztálytársak miatt az iskolán. Majd a következőn és a következőn is. Akkor is azt mondom, a mai napig, mint 15 évesen. Egy tanárom megkérdezett engem, hogy mit gondolok. Kivel van a baj? Velem, vagy a másik 25 diákkal? Én büszke arccal a képébe mondtam, hogy nem velem. Szeretek egy lenni a tömegben. Sosem voltam a tömeg része, ezután sem leszek. Nincs sok barátom, ez tény. És talán a legtöbb embernek sok vagyok. Túl álmodozó, túl filozofikus, túl sokat agyalós, túl elmélkedős és "furcsa". Bár ez olyan kis béna szó. Nem vagyok az. Egyszerűen csak teremtettem egy saját világot az elmémben, és szabályokat, mércékel állítottam fel. Nem nézek hülyének senkit, de szomorúan szemlélem életem minden egyes napján, mennyire egyszerű emberek vannak. Van, akit csak a pénz érdekel. Képes minden féle törvénytelen szarságot megcsinálni, csak, hogy harácsolja a pénzt. De se családja, se egy macskája. Persze gondolom az ilyen embernek is lesz egyszer gyereke, és egy megkeseredett, lelkileg elhanyagolt, boldogtalan felesége... Vagy éppen férje. Nem csak egy férfi lehet ilyen. A másik dolog, a szex. Van, aki csak azt hajszolja. Buta dolog. Vannak lányok, akik minden hétvégén más sráccal cserélnek testnedveket. Bele sem merek gondolni, mennyi az abortuszok száma percenként szerte a világban...És nagyon sok pasi képes kihasználni minden lányt, aki hajlamos rá. Persze. Csak majd egy napon ott találja magát az ember, egyedül, és hiába számolgatja büszkén a hódításait, ha nincs mellette az az egy, aki semmi pénzért nem árulná el őt az életben.
Én az életből kiábrándultan költöztem Amerikába. Elengedtem az ábrándot, mi szerint valahol, valaki rám vár. Egyedül vágtam neki életem új szakaszának és azt is tudtam, itt nem lesz kapcsolatom. Érzem, nem ez az a hely, ahol nekem le szabad élnem az életem. Ezt érzem minden nap. Jó érzés, mert tudom, haza térek majd. Haza fogok. Én elmondhatom magamról, éltem itt, tapasztaltam, sírtam, nevettem Amerikában. Eljöttem ide, válaszokat kutatva. Értelmet szerettem volna adni az életemnek, célt szerettem volna találni neki. Tudjátok, azt hiszem sikerült. A legfontosabb dolog az emberi létben a társ. A megfelelő társ. Én szerencsés vagyok, 7 évet vártam rá. Van, aki 37-et is vár. Van, aki hiába vár. Azt hiszem, csak hinnünk kell benne és álmodni kell a jövőről. Írd le, rajzold le, fesd meg, énekeld el, gondolj rá. Mosolyogj. És egyszer csak ott lesz. Kérem a sorsot, kérem a lelkemet védelmező angyalt, vagy nem tudom kit, de kérem, ne vegye el tőlem őt. Megígérem, mindig meg fogom becsülni, hiszen nagyobb ajándékot nem kaphattam volna.
Sokszor nem értem az életet. Nem tudok megfelelni úgy a társadalomnak sem, ahogy a legtöbb ember képes beleolvadni. Mintha nem egy anyagból készültünk volna. Én nem azon a hőfokon olvadok talán. :) Nem tudom. Nagyon büszke vagyok magamra. És nagyon boldognak érzem magam. Azt hiszem, túl vagyok a kritikus 3 hónapon itt. A lelkem szépen megnyugodott. Sokszor 2 hét is eltelt 2 blogbejegyzésem között. Tudtam, ha írnék, nem vidám és pozitív gondolatokat írnék. Ezért nem írtam egy szót sem. Ma írok. Ma minden rendben a világomban. Köszönöm a barátaimnak, hogy szeretnek, köszönöm a családomnak, hogy támogattak mindig és soha nem hagyják abba, köszönöm, hogy ma már tudom, lehet engem is szeretni.
Soha nem tudnék megváltozni. Ne nézz így rám. Hiába kiabálsz. Ez vagyok én. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése