Emékszem minden érzelmemre. Emlészem, mennyire nehéz volt. Közeledett a karácsony. Karácsony, egy magyar lánynak Amerikában, a szerettei nélkül. Erre vállalkoztam, és büszkén is viseltem. Azt is le kell írnom, rengeteg fantasztikus élménnyel gazdagodtam ebben az időszakban is. Minden áldott nap Elisabeth volt a csoda számomra. A bőrének puhasága, jó illata, az őszinte mosolya és nevetése. A cicákat és a kutyát imádta simizni. Bár sokszor átcsapott a simi valami dobolás szerű mozdulatba, amit egyik állat sem élvezett túlzottan. Ám a baba annál inkább. :) Emlékszem egyik délután láttunk egy lányt, Lizbeth volt a neve. Egy 4 hónapos kislánnyal sétált. Azonnal láttam rajta, hogy ő is au pair. Panamai lány volt. Megszólítottam, beszélgettünk, örültünk egymásnak és számot cseréltünk. Később próbálkoztunk több alkalommal is összeengedni a babákat egy nagy játszás ereéig, de persze, ahogy lenni szokott, felváltva voltak betegek. Tél volt. Bár nem olyan kemény, mint Magyarországon szokott. Végül egyik délután, egy napsütéses napon, séta közben találkoztunk velük. Haza kísértek minket és két órát "játszottak" a picit. A baba még nehezen ült egyedül, nagyon pici volt, de aranyos. Elisabeth sokkal erősebb volt, határozottabb és más babákkal kapcsolatos tapasztalatok híján kicsit bajban is volt a helyzettel. Valami ilyesmit gondolhatott az én drága Elisabeth-em:"Itt egy másik kicsi ember, mit kezdjek én vele? Van szeme, megnyomom. Jaj ne, ettől sír. Hééé, az az ÉN játékom, most vissza fogod adni nekem. Mondom visszaadod! Na már megint sír." :) De azért aranyosak voltak. Csináltam képeket. Meg is mutizom nektek:
Első percek. Elisabeth felmérte a helyzetet. Itt még nem akadt meg a tekintete a tényen, hogy kedvenc rénszarvasát egy másik baba mancsikolja....:D
"Oké, akkor ne add vissza, de én most megyek is. Na meg az a fura, magas lány engem néz. Nina! What should I do??? " :)
Este örültek a szülők a képeket nézegetve. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése