22 éves vagyok. Még bármi lehetek. Még előttem az élet. Lehet furcsa, de még most nem tudom, mi leszek, ha "nagy" leszek. Az apuka erre azt mondta, hogy "Nyugi, 22 évesen még én sem tudtam, hogy mit kezdjek az életemmel, és most nézz rám, a Pntgn-ban dolgozom és van egy gyönyörű feleségem, egy csodádatos gyerekem és egy szép házam. Ne aggódj, meg fogod találni önmagad. Hamarosan." Nem sietek, most semmi más dolgom nincs, csak vigyázni a babára, és tanulni a nyelvet. A nyelvtudás felbecsülhetetlen érték lesz számomra. Többet fog érni, mint egy diploma az egyik tucat szakból... Na de addig még húúúú de hosszú az út. Nagyon türelmesnek kell lennem, mert sajnos elég sokszor azt érzem, most azonnal akarom azt a tudást! De ez nem így működik. Idő és nagyon sok energia. Az agyam úgy elfárad minden nap végére, hogy csak fekszek és trance.... Angolul beszélni, angolul gondolkodni nagyon nehéz. Ma nincs erőm videót összerakni, de egyik este csinálok egy újat. Akkora sikerélmény, hogy tudom használni a Movie maker-t...xD Köszönöm Horváth Zoli!! :) Holnap végre veszek egy fülest. Van egy olyan gyanúm, hogy állandó szereplője lesz sok képnek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése